Jelentkezem!
Továbbra is egy vacsorát lehet nyerni, amihez nem kell mást tenni, mint 4 különböző bejegyzésemre 300 karakterben reagálni az írástól számított 168 órán belül. Lehet két vetélytárs lesz csak a vacsoráért, de nem bánkódom emiatt, mert az utóbbi időben volt egy kis élet a „fórumon”. De még mindig van esélye bárkinek.
Az elmúlt három nap hazaérkezésem óta magyar földön igen fárasztó volt. Csütörtök éjszaka hazaérkeztem és pénteken már dolgoztam, míg a tegnap a játékvezetéssel telt. A Kaposvár – Videoton mérkőzés tartalék játékvezetője voltam. Ma azért tudtam kicsit pihenni, de a visszatérés után annyi időm volt, hogy kipakoljak és rendezzem a dolgaimat. A fényképek sajnos még nem kerültek napirendre.
Nos a kispályás csapat idén tényleg tarolt. Kíváncsi leszek, hogy ezzel a kerettel mire leszünk képesek az első osztályban. Egy kérdés maradt még nyitva, hogy veretlenül tudjuk-e nyerni a másodosztályt. Távollétemben a csapat összeszedte első vereségét. Persze a kettő között nem hiszem, hogy összefüggés van. A bajnokot megverni mindig nagy motivációt jelent, illetve amikor már „jól lakottan” mész ki a pályára nem biztos, hogy száz százalékon pörögsz. Nem is beszélve arról, hogy egy fölösleges sérülést sem fogsz megkockáztatni.
Megnyugtatok egyébként mindenkit, aki esetleg aggódna, hogy nem tapsolhatunk Farkas góloknak tavaszig, hogy nagyot téved. Következő hétvégén megkezdődik a Tanuló utcai terembajnokság és ezzel a téli szezon kezdete. Ezen a bajnokságon is évek óta részt veszünk kettős célzattal. Természetes, ahol elindul az ember ott nyerni szeretne. De ez esetben a játék lehetőség rendkívül jó felkészülést szolgál a 20 megye tornájára, ami a legnagyobb presztízsű torna, ahol valaha indultam. Idén, ha minden igaz december második hétvégéjén kerül megrendezésre Szabolcsban. A sorsolás megtörtént és sikerült a „halál” csoportba kerülnünk. Tavaly (sorozatban 3 győzelem után) a döntőben büntetőkkel alul maradtunk. A visszavágásra már a csoportmérkőzésen lesz alkalmunk, de a győztes mellett a bronzérmes is a csoportunkba került. A házigazdákról nem is beszélve…
És ha már játékvezetők, akkor elkerülhetetlen, hogy írjak az akadémiáról. Nos az első évfolyamba nem sikerült be kerülnöm. Természetesen ennek nem nagyon örülök. Hogy miért alakult így azt nem tudom megmondani. Elképzelhető nincs meg még bennem az X faktor. Kijött a névsor és nem volt rajta a nevem. Biztos nem segítette esélyeimet, hogy az utolsó két meccsem teljesítménye elmaradt a megszokottól a fegyelmezés terén. Ez a kudarc, ha lehet egyáltalán annak nevezni, nem befolyásol semmilyen előrelépést. De az is tény, hogy kimaradok a valószínűleg magas szintű előadásokból a képzés során, ami mindenképp a fejlődésemet szolgálná. De semmi baj egy év múlva újra beadjuk a jelentkezésünket és a második kurzusra talán az elején előforduló „gyerekbetegségeket” is kiküszöbölik, magyarán nem kísérleti nyúlként fogok funkcionálni.
Felmerült a kérdés mi a manót kerestem Svédországban. Erre a következő jelentkezés alkalmával talán fény derül, de addig is egy régi jó(?) szokás szerint pár lehetőséget felkínálok :-)
A: Megjelent a könyv Svédországban ami a király hűtlenségéről és kicsapongásairól szól. Társszerzőként a dedikálásra utaztam ki.
B: Kint élő rokonaimat látogattam meg és összekötöttem egy kis városnézéssel.
C: Állásinterjúra érkeztem, mert Svédországban nincsenek jó sportszervezők és egy közvetítőn keresztül engem kerestek meg. Az önkormányzat az őszi szünetben engedett el.
D: Az X faktor küldött ki, hogy a nagymamám születésnapja után az egyik estére is hozzam el az ABBA együttest.
Az internet segítségével egyébként sikerült megnéznem a múlt heti számomra kimaradt adást. Sajnáltam a Nyári testvérpárt, mert a hangjuk mellett még szemrevalóak is voltak. Sajnos egyre kevesebb a nő a műsorban. Viszont Wolf Kati a felvezetőben a TF pályán nyilatkozott a férjével. Így még jobban drukkolok neki (már csak a Wolf név miatt is), de rajta kívül is van még kedvenc.
A következő jelentkezésig minden jót, au revoir
FT
