Sziasztok! 

Addig tervezgettem a beszámolómat, hogy azóta már teljesen másról fogok írni, mint gondoltam. Ez persze nem azt jelenti, hogy a másik két írás, ami bennem volt az ott is marad. Az egyik mondjuk már nem nagyon aktuális a másik sajnos igen. Az egyik egy facebook-os „lájkolgatás”, amivel nem értek egyet, de mostanában már nem látom, míg a másik a fogorvos, ami aktuális lesz még januárban is…

De egyszerűen annyi inger ért karácsonykor, hogy nem mehetek el szó nélkül mellette. Idén először fordult elő, hogy meg tudtam oldani a vásárlást úgy (másokkal :) ) hogy nem kellett elmennem. Egyszerűen borzalmas, hogy a szeretet ünnepe előtt az emberek tapossák egymást és szórják a pénzt. Szerencsére nálunk nem ez a módi. Nagyon visszafogott ajándékozás volt, aminek nagyon örültem. Persze Öcsémmel megint kitettünk magunkért, de mégis csak az ember szüleiről van szó. Úgysem lehet visszaadni azt a sok szépet és jót, amit kaptunk… 

23.-a takarítás… Nem kezdődik jól, de tényleg muszáj. Jönnek a vendégek, valahogy nézzen ki a lakás. Felvetem, hogy be kéne hozni a fát. Nem kell behozni, majd másnap, amikor a díszítés lesz. Facebookon néztem páran már töltögették fel a fáról készült képeket, de nincs ezzel semmi gond. Ahány ház annyi szokás. Este esik az eső… :) 

Korán kelés és fa bekerül az erkélyről a szobába. Most kezdődik a kedvenc részem. Anyu és Apu óriási vitája, hogy mikor jó, egyenes a fa. Sajnos ettől idén majdhogynem megfosztanak. Apu tartja Anyu irányítja és mondja, hogy most jó. Ez biztos nem jön a válasz. De hidd már el, hogy jó. Talpba beleerősíteni. Apu szemügyre veszi messziről és tényleg jó. ELSŐRE!!! Emlékeim szerint 5 kísérlet alatt még soha nem volt jó… Na mind1. Idén már csak azt kell megvárni, hogy lecsöpögjön a fa :) Azért egy apró meglepetés maradt. „Nem kéne levágni a csúcsból?” „Nem kell abból vágni. Várjál. Mégis vágjunk belőle!” :D 

Aztán a fa a helyére kerül. Tolom a talpat, ahogy Anyu irányít. „Előre” „Nem arra, hanem előre”. Felnézek rá és tájékoztatom, hogy az én szemszögemből az előre az arra van és, ha másfelé kéne tolni, akkor találjon új vezényszót. Sikerül ez a projekt is elég gyorsan ezután. Jönnek a díszek a szekrényből és egy új égősor. Kiderül tavaly is vettünk egy új égősort. Megkérdezem, hogy változott-e a törvény, de az oka nagyon egyszerű. Elfelejtették, hogy tavaly is vettek egyet… Aranyos kis égősor egy pici gonddal rendelkezik, hogy nincs vége. Ahonnan indul, oda érkezik és ezen a végén a dugó, amit a konnektorba kell helyezni. Így viszonylag nehéz a fára helyezni, de megoldható. 

Szépen világít szó se róla. Jönnek a díszek is, arany illetve piros színűek. Egyszerű köntöst kap a fenyőfa, de nem is szeretjük a nagy hacacárét. Ajándékok alá, fürdés, öltözés és indulás a vendégekért a buszpályaudvarhoz. A két nagymamám és keresztapám érkeznek hozzánk. Hátra van a napból az ajándékozás, a vacsora, majd az éjféli mise. És egy alvás mentes éjszaka… 

Az ajándékozás tényleg visszafogott, de a szeretet amúgy sem pénzért vásárolható… A kaja viszont igen :) Halászlé vagy húsleves a választás nálam egyértelmű és mivel csak egyik nagyim enne húsleveset egy érdekes párbeszéd alakul ki két nagymama között. „Ja Te nem szereted a havat”, ami meg is állná a helyét decemberben de halászléről lévén szó a halat szót szerette volna mondani. Majd mondják, hogy nyugodtan kérjen húsleveset, mert szívesen megmelegítjük azt is: „Nem kell leves ebédeltem reggel”. Ez a mondat, hogy hangzott volna eredetileg azt ne kérdezzétek… :) 

Halászlé után jön a következő kör a két mama megint „összedugja” a fejét. Ez mi? Az egyik mondja, hogy hal, mire a másik már kontrázik is, hogy ponty. Nos persze, hogy kitaláltátok már, hogy hortobágyi húsos palacsintáról van szó. Ezek után inkább már csak evésre használták a szájukat :) Kezdek jól lakni, de tudom, hogy még tiramisu is van így azért kezdek óvatos lenni. Jön a majonézes kukorica, rántott pulyka, rántott harcsa, hal rudacskák, sült krumpli vegyes tál. Majd desszert előtt a borban ázott szilvával töltött pulykamell baconba tekerve… Na ez már kimaradt aznap, de a következő két nap is az evésről szólt. 

Majd olyan történt, ami emlékeim szerint még soha. Felborult a fa :) Lehet Ő is jól lakott és már nem bírt megállni a lábán, nem tudom. Egy dísz tört csak el szerencsére, ami fogalmam sincs, hogy történhetett, mert rendesen oldalra dőlt és több dísz is volt azon a részen. Mi okozta a katasztrófát azóta nem tudni, de szerencsére (lekopogom) azóta semmi. Viszont reggel lehet többet kellett volna vitatkozni, hogy jó a fa és nem elsőre elfogadni az állapotot :)

Az éjféli mise után, ahová jeges úton jutottunk el kocsival, egy jó alvás is jöhetett volna. Na abból nem sok jutott. Keresztapám mellé vetett a sors. Kiderül Ő is horkol, de ha nem akkor a valamelyik nagyi az egyik háttérszobából. De egyébként keresztapám jól megtermett ember, így helyhiánnyal is küszködtem. De több mint egy éve nem láttam őt így ez bőven kárpótolt minden „kellemetlenségért”. 

FT