Sziasztok!

És valóban nem. A belső értékek nagyon fontosak nem csak a külsőség véleményem szerint. De erről nem szeretnék papolni. Rengeteg minden van a fejemben, de jobbnak látom ha bent is marad és nem jut el az illetékes szervhez, mert hallgatni arany. No nem egy közmondásos blog lesz ez nem kell megijedni. 

Sok mindent szeretek a nyarat, a reggelt, az estét, a telet, de mostanában nagyon szeretem A-dele-t. No nem az ebéd miatt, hanem a hangja miatt és vannak érdekességek a számban, hogy még is számtalan szebbnél szebb gondolat jusson az eszembe:

But there's a side to you thet I never knew, never knew
All the things you'd say, they were never true, never true

Vagy egy másik

You had my heart inside of your hand,

But you played it with your beating

De nem erről hivatott szólni most ez a blog a címe alapján. Elmesélek egy tanmesét.

A feleség és a szeretője hosszasan beszélgetnek. A nő szerint ez nem jó, az nem jó. Mi legyen? Semmi konkrétum nem érkezik. De a ködösítés tovább megy. Nem jó irányba mennek a dolgok. A fickó érzékeli, hogy bár kimondani nem fogják, de vége a dolognak. Másnap érkezik egy üzenet. Nálam maradt a ruhád. A fickó nem tudja mire vélni, miért ilyen fontos ez egyből. Majd pár nap múlva újabb és újabb üzenetek, hívások érkeznek mind a ruháival kapcsolatban, hogy mi legyen velük, hova vigyék, küldjék. Ajjaj ez nagyon kardinális kérdésnek látszik már, így jobbnak látja megkérdeni:

Zavarja, nem tetszik vagy csak nem a mérete a férjednek és ezért olyan sürgős?

Akkor most mégis a ruha teszi az embert? Elképzelhető, mert a nő kukájában végezte, mint a szerető, aki minden akarat ellenére él virul és hálás az égnek.

TF