Jelentkezem!

Nos sikerült hazaérni. Valahogy még el tudtam volna viselni a tengerpartot, a napsütést, de küldetésem ennyi időre szólt. Nagyon jó volt az idő is, a hangulat is és azt gondolom nagyon jól sikerült az utazás. Élmény persze rengeteg. És persze nem feledkezhetek meg Rosieról sem…

Pár hetet vissza kell mennem az időben. Az ötlet Geritől származott, hogy valahogy motiváljon az írásra és kössünk egy újabb fogadást. Nos ezt ezúton is köszönöm neki, mert sikerrel járt. Én pedig a harmadik pizzát nyerem azóta, amiből kettővel tartozik még. Lassan megéri egy repjegyet is venni Svájcba, mert minden estére ingyen pizzám lesz :) Elhiszem, hogy nem szereted a 168órás szabályt. Nos ez az én ötletem volt, hogy nekem minden héten, Neked pedig 168 óra, ami ránézésre ugyanannak tűnik, de azt hiszem már megtapasztaltad, hogy nem az :) Ezt hívják apró betűs résznek :) De lelkiismeret-furdalás nélkül megeszem majd a pizzát :)

Nem állítom, hogy nem lenne jó, ha többen kommentelnének. Mindig is írtam, hogy azért van a blog, mert a visszajelzések pozitívak és ezért hálás is vagyok! Hogy ez nem itt ezen a fórumon történik meg az számomra nem olyan fontos. Én a facebook-os és a való életben való visszajelzésnek is örülök. De majd gondolkozom rajta, hogy lehetne motiválni az embereket. De még egyszer hangsúlyozom ez nem lényeges kérdés. Számomra örömet okoz, amikor hallom, hogy tetszett a blog és, hogy mennyire jót nevettek rajta.

Rosie írt… Egyszer elolvastam a levelet, de elég hosszú utazás ráadásul aktív pihenés után ma este a fáradtság jellemez. És levelének nyelvezete sem könnyíti meg helyzetem. Csak tudom, hogy vannak, akiket érdekel ez a sztori. Ezért említem meg e sorokban, hogy megnyugtassam őket a történet egyelőre folytatódik.

Nos, aki ismer és töltött már velem kicsit hosszabb időt, akár nyaraláson, akár valamelyik táborban az tudja, hogy nem egyszerű, de nem is unalmas. Persze ez nem (csak) miattam van így. Kell egy jó társaság, kell a zrika, a magas labda és aki azt lecsapja. Nos ez most is megvolt, de éppen ezért mentem azokkal az emberekkel, akik erre maximálisan alkalmasak. Az sem utolsó szempont, hogy el tudjuk viselni egymást. Természetesen rengeteg történet kavarog a fejemben. Egy kis türelmet szeretnék kérni ez ügyben, mert ezeknek még le kell tisztulniuk illetve valahogy publikálásra alkalmas állapotba kell tenni őket:) Annyit elárulhatok, hogy MONTENEGRÓ egy nagyon szép ország. A legtöbb gondot a nyelvismeret hiánya okozta, de persze volt, hogy beszédesebb voltam mint bármilyen nyelv :) És voltak érdekes párbeszédek is… Ígérem összeszedem magam és nemsokára itt a blogon pár hivatalos kaland megjelenik. Addig is a türelmet köszönöm. Azt gondolom megéri :)

Viszont holnap munka így elteszem magam. Igyekszem, visszanyeri a hétköznapok ritmusát, hogy aztán újra itt írjak a nyári élményekről.  

A következő jelentkezésig minden jót, au revoir

FT