Jelentkezem!

Néhány óra múlva elhagyom az országhatárt, de egy gyors bejelentkezés remélem belefér. Már csak azért is, mert a héten még nem tettem meg. A jövő héten vasárnap érek valamikor haza, de a lehetetlen egy nem létező szó szótáramban. Rosie története folytatódik, továbbra is nagy a lelkesedés az Iron Man kapcsán valamint nyertem egy pizzát röviden ennyi :)

De nézzük bővebben a dolgokat. Megint meglepődtem egy kicsit, mert kiderült vannak olyanok, akikről nem gondoltam volna, hogy blogom olvasói. Nos továbbra is köszönöm a lelkesedést az olvasóknak ez rám is visszahat. Nos megnyugtatom őket és a kezdetektől engem olvasókat, hogy a Rosie történet részemről nem ért véget. Visszaírtam ennek a kedves lánynak. Eddig a percig válasz nem érkezett. De a labda most már nem az én térfelemen van. És nekem is az a gyanúm, hogy pár levélváltás után pénzt fognak kérni tőlem a Rosie álarc mögé bújó bűnözők. Nem tudom őket másképp hívni. De erre az esetre is felkészültem :) Kezd egy jó sakkjátszmához hasonlítani, amikor is előre gondolkozik már az ember a következő lépésen. Ami a hátrányom lehet, hogy nem tudok sakkozni :) Az alap lépéseket tudom, de az kevés lehet egy nagy játszmában. Majd meglátjuk…

Az Iron Man kapcsán az jut eszembe, hogy az ember akár teremben, akár a szabad ég alatt teljesíti, az kalaplengetést érdemel. Persze mindegyiknek van előnye és hátránya is. A nyaralás után még jobban ráfekszem erre a témára, amennyire az időm engedi majd. Azt gondolom a Holmes Place egy ideális hely lenne. Mivel új információ nincs ezzel nem szeretnék hosszabban foglalkozni most. Szeptember elejére elkészül egy edzésterv Gábor ígérete szerint. A dolog halad és ez a lényeg.

A HP-ben a héten egyébként ott felejtettem a fürdőnadrágom. Nem jellemző rám az elhagyás, elfelejtés. Na most ez körülbelül félórámba került, mert még a metrón eszembe jutott és csak két megállót kellett visszamennem meg sétálnom egy kicsit. Más esetben felhívtam volna a klubbot, hogy ha tudják, rakják félre. Csakhogy ma utazás a tengerpartra és valamiben lubickolni is kell. Bár az igazsághoz tartozik, hogy eddig bárhol fürödtem – legyen szó a Balatonról vagy bármelyik külföldi tengerről – beúszva a parttól mindig találtam egy fürdőnadrágot. Ami az esett érdekessége még, hogy aztán a talált nadrággal integettem a többieknek és a parton levőeknek. Ami még érdekesebb, hogy a nadrág minden esetben kísértetiesen hasonlított az én fürdőnadrágomra…A recepciós lányoknak mondtam is,hogy még jó, hogy nem az utcai nadrágom hagytam ott. Azt mondták, akkor rám szóltak volna távozás közben. Legközelebb, lehet kipróbálom…:) Az előttem érkező Hölgy nevetve hallgatta végig a sztorit. Nem tudom addig milyen napja volt, de utána már biztos jó.

Ami az utóbbi időben feljön velem kapcsolatosan téma az a Stand up… Az elmúlt néhány héten nem egy nem kettő ember (egymástól teljesen függetlenek) mondta, hogy vagy ott a helyem vagy miért nem próbálom meg. Valaki Bödöcs Tibinél való beajánlást is felajánlott részemre. Emiatt egyre többször játszok el a gondolattal… De nem tudom mennyire lennék jó,mennyire felelnék meg az ottani követelményeknek, mert az egy dolog, hogy az ismerősök szerint jó vagyok és van is jó néhány „toronyugró”, akik kajálják a dolgot. Mindenesetre valami összetett tíz perces előadást lehet összedobok, aztán majd kiderül hogyan tovább.

Most biztosan a ruhás szekrény felé veszem az irányt és pár dolgot bedobok a zacskóba, aztán leballagok a tengerpartra. Ottani élményeket próbálok szerezni (nem lesz nehéz) és megosztani majd ezen a helyen a kedves olvasókkal. Most pedig mindenkinek Rosie fényképével kívánok kellemes hétvégét. Remélem sikerül beilleszteni

A következő jelentkezésig minden jót, au revoir

FT