Jelentkezem!

Továbbra is egy vacsorát lehet nyerni, amihez nem kell mást tenni, mint 4 különböző bejegyzésemre 300 karakterben reagálni az írástól számított 168 órán belül. Ezzel kapcsolatban teszek –lehet, hogy felelőtlen – felajánlást. Ha valaki erre a bejegyzésre reagál, annak biztosítani fogok még ebben az évben további három lehetőséget. Ha csak Fenyő reagál, akkor neki kettőt, hogy csatába tudjon szállni. Ha valaki (vagy Fenyő) emiatt száll versenybe, és én nem tudom a megfelelő bejegyzést biztosítani a hozzászólásokhoz, akkor az automatikusan egy vacsorát nyer. Két versenyzőnk van már, akik szintén megnyerik a vacsorát a fenti esetben, mert szemben a nagyobb cégekkel én gondolok a régi „vásárlókra” is. A többieknek tényleg az UTOLSÓ lehetőség.

Örülök, hogy mindenkit megleptem, sőt viccesen csalásnak titulálták pénteki bejegyzésem. Nos a fenti ígéretemből következik, hogy lehet a későbbiekben nem lesz elég, ha vasárnap jelentkezem. Így kedves kommentelők készüljetek fel a váratlanra. Én is igyekszem felkészülni a karácsonyra, de az ünnep mindig kettős érzéseket vált ki belőlem. Várom, mert tudom, hogy lesz egy kis nyugalom, de kevés dolog van, mit jobban utálok, mint a karácsony előtti bevásárlási láz. Ezen kívül, ahogy öregszem egyre jobban rá jövök, hogy utálom az ajándékozást. Nem is kértem semmit idén karácsonyra. Persze biztos kapok valamit. Aztán megkapom, hogy nem is örülök neki. Ez persze nem igaz, de az egész felhajtást nem bírom.

Nos jelentem sikerült mindenre és mindenkire rácáfolnunk. A tizennegyedik helyen fejeztük be a tornát. Hiába nem lehet mindig a csúcson lenni. Nehéz év volt ez és minden kijött negatívumként, ami kijöhetett. Nem elég, hogy kispályás létszámhoz képest sok hiányzónk volt és baromi erős csoportba kerültünk. Sajnos a játékunk sem volt az igazi. Rengeteg kihagyott helyzet pontatlanság jellemezte játékunkat. Az első nap három játékosunk is sérülést szenvedett, ezért a második napon az egyik kapusunk mezőnyben játszott és azok is meghatározó szerepet kaptak, akik csak utazni jöttek a tornára. Ehhez képest a vasárnapi három meccsből kettőt megnyertünk. A 140 percből 134 percet játszottam. Aki ért egy kicsit is a kispályás focihoz az tudja mit jelent ez. Mindegy emelt fővel viseltük a kudarcot. Bajnokokhoz méltóan. Jövőre Győrben lehet javítani. Az egyetlen vigasz, hogy vasárnap sikerült kétszer is ledobnom a mezt magamról a gólom után és megmutatni Kis Tamás fényképet az „alápólómon”.

X- faktor döntő most kezdődik. Amit jósoltam nem jött be. De Keresztes Ildi elmehet a jó búsba. Mást írnék, de ezt nem tehetem meg. Megint előjött a magyar betegség, hogy négy mentor ki tudja hozni döntetlenre és a közönségre hárítani a felelősséget. No nem az én szememben. Ildikó ezt elkúrtad nem kicsit nagyon… Vagy direkt csinálta, hogy Nikolasnak ne legyen ellenfele hangilag… Mindegy. Pár hete hallottam, hogy Vastag Csabi fogja nyerni a vetélkedőt. Akkor nevettem csak rajta, de most karnyújtásnyira került ez a lehetőség. A tegnapi adást nem láttam, mert:

Természetesen a mai tippjátékunk sem maradhat el. Már egész hozzánőtt a blogomhoz. Szóval nem voltam tegnap itthon:

A: Ausztriában voltam egy céges karácsonyi ünnepségen.

B: Megkezdtem a síszezont egy hétvégi szlovákiai csúszkálással.

C: Szlovéniában egy teremfoci tornán vettem részt.

D: Románia azon belül Erdélyben sikerült eltöltenem egy kellemes hétvégét.

Ígértem egy képet:

A következő jelentkezésig minden jót, au revoir

 FT