Jelentkezem!
Továbbra is egy vacsorát lehet nyerni, amihez nem kell mást tenni, mint 4 különböző bejegyzésemre 300 karakterben reagálni az írástól számított 168 órán belül. Nem tudom mennyi vetélytárs fog a végén reménykedni, de egy biztos a módszer a nyertes kiválasztására megszületett kicsi buksimban. Azt gondolom teljes mértékben igazságos döntés fog születni. Még mindig van esélye bárkinek. És az is nyugodtan kommentelhet, aki azt mondja nekem, hogy Ő már öreg a hozzászólók társaságához. Főleg úgy, hogy nem is öreg :-)
Szóval a külföldi kalandok előtt helyzetjelentés itthonról, mert mindenütt jó, de legjobb otthon. Volt játékvezetés, egy újabb hétvégi rendezvény, munka és foci, de nem azon a helyen, amit a múlt héten beharangoztam és nem is azért, mert rosszul írtam meg a múlt héten. De, hogy miről is hadoválok, arra nemsokára fény derül :-) Mindenestre azt hiszem öregszem, mert a héten többször is nosztalgia hangulat támadott meg.
Kezdjük a mai rendezvénnyel. Street ball nap volt a Sportmax 2-ben. Van egy rendező gárda a mi feladatunk igazából a neveztetés volt és a mozgósítás a kerületi iskolákból, ami nagyon jól sikerült. Azonban tavalyhoz hasonlóan idén is pályára kellett lépni az önkormányzat színeit képviselve. Nos nem a részvét, hanem a fontos és egyébként is illet jó házigazdának bizonyulni. Másrészt a mi csapatunk lelkes sportemberekből állt, míg az ellenfelek volt vagy jelenlegi kosárlabdázókat vonultattak fel. Tisztes helytállás volt a cél és ennek maximálisan eleget tettünk. Valamint eszembe jutottak a TF-es kosárlabda órák. Amikor csak 3 pontosra mentünk Gerivel, amikor egymás ellenfelei voltunk.
Nos a múlt héten tanuló utcát írtam, de ott már nem indulunk. Ezen bajnokság téli, terem változata a Kerék utcai, ahol ma rajtolt a bajnokság és 5:4-re sikerült nyernünk, nélkülem. Nem tudtam ma két helyen lenni, a rendezvényről pedig nem hiányozhattam. Ráadásul Gyula a csapatunk összetartója külföldön volt, így engem kért meg, hogy hívjam össze a társaságot. Nos ez jól sikerült, mert nyertünk. A legjobb döntés lehet az volt, hogy én nem értem rá. De akkor hol fociztam? Indult pénteken egy bajnokság, ahová elhívott a XII. kerületi önkormányzatunk egy volt dolgozója. Jó csapatunk van? Lelkesek vagyunk :-) az első meccsre 0:4-nél érkeztem és sajnos 6:5-ös vereség lett a vége. A másik meccsen lehetőségünk lett volna a győzelemre, de nem tudtunk két góllal elhúzni. Ellenfelünk mindig egyenlített sajnos a meccs végén is, így meg kellett elégednünk egy ponttal.
Na de arról, hogy egy pontos ember miért 0:4-nél érkezik. Az egyik volt általános iskolám meghívásának tettem eleget. Ha valaki nem tudná összesen három általános iskolába jártam, de a nyolc évből nem engedtem :-) Nos volt egy kispályás bajnokság a gyerekeknek és megkértek, mint volt tanulójuk valamint játékvezető segédkezzek a mérkőzések lebonyolításában. Bár kis gyerekekről volt szó nem tudtam meghazudtolni Önmagam. Amikor élesre fordult a helyzet előkerültek a színes kártyák is a zsebemből. A döntő két sárgát hozott, de az elődöntőben kiszórtam a rendező iskola kapusát. Ennek ellenére nyertek, így volt igazgatónőm bátran hívott a következő rendezvényre is. Ha időm engedi, természetesen ott leszek. Játékvezetői díjat nem kértem, de egy kis ajándékot kaptam. Mivel ezek zuglói lógót tartalmazó tárgyak voltak, édesanyám, mint zuglói óvodavezető lenyúlta őket :-)
És akkor irány Észak. Mindent egybevéve azt kell mondjam, hogy érdemes ellátogatni Európa ezen részére, legalábbis Svédországba mindenképp. Igaz eme nagy ország csak egy picike részén, nevezetesen Stockholmban jártam, de gondolom, aki útnak indul az felkeresi a svéd fővárost. Szóval, aki hezitált eddig az ne tegye, ha van lehetősége: induljon. Amúgy igazad van barátom nagy utazó lettem. Egyszerűen imádok utazni és új helyeket megismerni. Ezért is van, hogy mindig valami új országba igyekszem eljutni. Ha nincs nálam internet az utazás költsége is vállalható. Főleg abban az esetben, ha embert a rokonai befogadják és a szállásra nem kell költeni. Előző mondatomból az is kiderül, hogy előző heti tippjátékunknak nem lett nyertese, mert a „B” megoldást senki nem választotta.
Egy dolog nem tetszett a skandinávoknál, ez pedig a hűvös távolságtartásuk, ami a pihenés végére ki is csúcsosodott. Hiába mentünk be a stockholmi éjszakába egyik szórakozó helyre se engedtek be minket. Amúgy ezen kívül csupa jóval és csupa széppel találkoztunk. Az egyik szuvenír bolt ajándéka láttán olyan ötletem támadt, hogy valamikor a jövőben felkeresem a másik három országot a „szomszédban”. A svéd, a dán, a finn és a norvég zászlóval díszített négy darab feles poharat egy készletben lehetett megvásárolni. Azonban nem éreztem úgy, hogy meglenne a jogosítványom a szett megvételére. Más lesz a helyzet, ha mind a négy országban tiszteletemet teszem. Utána egy itthoni görbe estén régi új sportágként lehetne északi összetett versenyt rendezni :-)
Sajnos a blog nem tudja úgy visszaadni a dolgokat, mint egy élménybeszámoló, de az se teljesen. Az igazi élmény megfizethetetlen, persze ez nem igaz, bár tény nem olcsó pár dolog a svédeknél. De nem is drága csak okosan kell gazdálkodni. Alkoholt viszont csak külön erre a célra épített üzletekben árulnak. Haloween napján ne mondjam mekkora sorok kígyóztak az utcán. Még szerencse, hogy tudtuk és itthonról vittünk magunkkal egy kis nedűt. A közlekedés, de leginkább annak összehangolása egyszerűen fantasztikus. Nem érdemes átváltani a kinti árakat, de elgondolkoztató, hogy egy havi bérlet 20 ezer forint és minden járműre használható egy nagyjából Pest megyei terülten. Magyarul Szentendréről eljuthatnék Ráckevére. És ezt átszállás nélkül megoldották a járművek kényelméről, színvonaláról már nem is beszélve.
Szoktam mondani, hogy velem mindig történik valami. Ez persze most sem volt másképpen. A rokonok egy éve élnek kint, de ezen idő alatt még nem sikerült a „HÉV-en” ellenőrrel találkozniuk. Nos az első nap jöttek és kérték a jegyeinket. Maradjunk annyiban, hogy nem volt minden rendben, de elengedtek minket (Egyből Svájc jutott eszembe). Az ételeik (sv)édesek, a húsgolyó az isteni, azt étteremben is kipróbáltam. A szórakozó helyek jók voltak legalábbis kívülről, mert be nem engedtek minket. Több embert ráállítottam, hogy ez miért fordulhatott elő. Nem voltunk alul öltözve, nem voltunk részegek (szomjasak sem). Remélem, kiderül az igazság. Így sajnos az unkatestvérem által megtanított svéd mondatot nem tudtam egyetlen helyi lánynak sem elmondani. Amikor egy lány Pablo -nak szólított az első napokban még nem ismertem a szöveget sajnos :-) A mondat azonban hazafelé a reptéren elhangzott a „check in”-es Hölgynek. Vagyis megállapítható, hogy megszólaltam kint svédül, de nem utolsósorban.
A nagy sikerre való tekintettel ma is lehet négyből választani. Mai kérdésem: Milyen színű lapot adtam már pályafutásom során a sárga és piroson kívül:
A: Zöld lap: Egyszer fradi szurkolóknak vezettem karácsonyi kupán és ott zöld lappal kellett fegyelmezni. A legkevesebb lapot kapó ultra csoport lett a torna legsportszerűbb csapata.
B: Kék lap: Kispályás focibajnokságok megszokott cédulája a sárga és piros mellett a kék. Egyszer ez is előkerült a zsebemből egy torna folyamán.
C: Narancssárga: Orbán Viktor jelenlegi miniszterelnöknek egy barátságos mérkőzésen poénből a külön erre a célra készített kartont húztam elő a zsebemből.
D: Fekete, fehér: Az egyik fekete volt, amit „európai” játékosoknak, a másik fehér volt, amit az „afrikai” játékosoknak kellett felmutatni szabálysértés esetén egy félre a rasszizmussal elnevezésű jótékonysági eseményen.
A következő jelentkezésig minden jót, au revoir
FT
