Jelentkezem!
Továbbra is egy vacsorát lehet nyerni, amihez nem kell mást tenni, mint 4 különböző bejegyzésemre 300 karakterben reagálni az írástól számított 168 órán belül. Úgy néz ki hárman is érdekeltek lehetnek a végső sorsolásnál. Október vége felé járunk szóval már csak két hónapot kell nagyjából várni az eredményhirdetésre. Ez nem azt jelenti, hogy három ember közül kerül ki a végső győztes. Még mindig van esélye bárkinek.
Nos örülök neki, hogy nem hullik senkinek sem az ölébe a vacsora, hanem keményen meg kell küzdeni érte. Mivel nem volt még példa ekkor forgalomra a hozzászólások terén, így joggal merült fel kérdés. Én azt gondolom- és az én blogomról lévén szó – a hozzászólások a poszt részét képezik. Így természetesen más kommentjére is lehet reagálni kultúrált formában természetesen. Erre nem kell vonatkoznia a 300/8 szabálynak. Vagyis egymás hozzászólására bármikor lehet reagálni.
Tehát X faktor. Persze, hogy pénteken lett volna időm a másikat nézni. Szombaton meg nem voltam itthon. Azonban szerencsére az interneten már mindegyik műsort vissza lehet nézni így igyekszem a napokban sort keríteni erre. Amúgy örültem a nagy egyetértésnek a véleményemmel kapcsolatban. Annyit a tisztán látás érdekében elmondanék, hogy ez nem feltétele a vacsorának :-)
Nos jelen pillanatban úgy néz ki, hogy a Magyar Kupa negyedik fordulójában nem kapok szerepet. Ez nem nagy meglepetés, mert itt azért már a meccsek nagy része kiegyenlített küzdelmet fog hozni és első osztályú csapatokról lévén szó NB1-es játékvezetők veszik át a szerepet. A hétvége viszont nem volt egyszerű. A Diósgyőr-Kazincbarcika meccsnek lehettem a játékvezetője. A két település 20km-re található egymástól. Egy igazi presztízs csatának lehettem részese. A DVTK szurkolókról tudni kell, hogy ők valóban drukkolni járnak ki. 2000 néző kiváló hangulatot teremtett. Persze volt a derbinek olyan pillanata is, amikor a drukkerek elég hangosan nem tetszésüket fejezték ki a játékvezetéssel kapcsolatban. Ha lehet ilyet mondani, jól éreztem magam a találkozón, még ha nem is volt egy könnyű mérkőzés. Az biztos ilyen meccseken lehet fejlődni. Van is fejlődni való…
Az elmúlt héten végre magamra is maradt egy kis idő így eljutottam többek között edzésre is. Szerencsére a többiek felismertek ezért nem kellett bemutatkoznom. Az a szokás, hogy ha valaki átesik az első edzésen, meccsen valamelyik sorozatban, akkor megvendégeli a társakat. Volt már részem vendéglátóként pár ilyen buliban és természetesen az a cél, hogy még legyen is. Ebben segíthet, ha sikerül bekerülnöm a játékvezetők képzését a jövőben szolgáló Továbbképző központba. A jelentkezést leadtam, remélem a szűk elitbe bekerülök. Elméletileg ennek pár héten belül ki kell derülnie.
Szerdán és csütörtökön pedig sikerült pályára lépnem a kispályás csapatunkban is. Távollétemben nem úgy szerepelt a csapat, ahogy az tőlünk megszokott volt. Így a többiek nagy örömmel fogadtak. A szerdai játéknap kupaforduló volt. A bajnokság két osztályából indulnak a csapatok és a tavasz után már csak hat együttes maradt állva, akik egymással körmérkőzést játszva döntik el a „trófea” sorsát. Szerdáig a két meccsünket nyertük és hatalmas csatában – az én két gólommal többek közt – 5:3-ra nyertük a harmadikat is. Másodosztályú csapatként továbbra is él a remény a kupagyőzelemre.
Aztán eljött a csütörtök. Az idei szezon végre a mi szánk íze szerint alakult. Három éve igyekszünk feljutni a legjobbak közé, de ez eddig mindig egy hajszálon múlt. Három fordulóval a bajnokság vége előtt az előnyünk hét pont volt. Könnyen kiszámítható, hogy egy győzelem esetén két fordulóval a vég előtt minimum megmarad a hét pont, ami a hárompontos rendszerben is behozhatatlan. Nos a csapat vállát az elején nyomhatta a tét, mert az ellenfél szerzett vezetést. Onnantól kezdve azonban beindult a henger. 3 góllal vettem ki a részem a főlényes 13:1-es győzelmünkből. Ezzel az is eldőlt, hogy bajnokként zártuk az idei szezont.
A következő jelentkezésig minden jót, au revoir
FT