Jelentkezem!
No ez a vacsora dolog sem vonzott túl sok embert a kommentekhez sőt Gerit is elijesztette, ahogy látom, mert amikor megkezdtem írni e sorokat akkor még nem volt reakciója előző bejegyzésemre…Választás, nyaralás és mérkőzés. Nézzük, mi fér bele mai beszámolómba, ami elég hosszúnak ígérkezik…
Tegnap a Kozármisleny – Barcs mérkőzésen működtem és hatalmas élménnyel gazdagodtam. No nem a hosszú utazás és az M6 alagútjai valamint az autópályán tapasztalt térerő a telefonomon, ami olyan volt, mint a magyar népmese kezdete, hogy hol volt, hol nem volt… De még csak nem is a mérkőzés színvonala miatt. Az egyes számú asszisztensem a többek között a világbajnokságot is megjárt Erős Gábor volt. Hiába legyintgetett rám, hogy maradjak már ne túlozzak nekem akkor is nagy megtiszteltetés volt vele együttműködni. Remélem hasznos tanácsait tudom kamatoztatni a jövőben. Hiba lenne megfeledkezni másik asszisztensemről, Farkas Balázsról. aki szintén remekül segítette munkámat.
Térjünk át a választásra. Szóval úgy néz ki sikerült :) Az országos honlapon is ott a nevem a hat ellenlábas mellett. Két napig még fellebbezhetnek ellenem, de ki merne ilyet tenni. Nem volt egyszerű. Ha az elején elkezdem gyűjteni az ajánlószelvényeket, akkor talán a duplája is összejöhetett volna, ami egyébként lényegtelen csak saját magam dolgát könnyítettem volna meg. Rengetegen fogadtak azzal, hogy már leadták vagy kidobták, de szívesen nekem adták volna. Persze volt olyan is ahonnan kidobtak, de engem :) Hát hatalmas élmény volt ez a gyűjtés. Péntek 16óra volt a leadás határideje. Csütörtök este még 12 darab szelvény hiányzott, amiből nyolcra ígéretem volt. De megtanultam már előbb, hogy az ígéret az nem egyenlő a valósággal. Nos reggel felhívtam a munkahelyem, ha lehet nem mennék be, hanem gyűjtögetnék. Tudni kell, hogy a következő két vasárnap két elég nagyszabású rendezvényünk lesz. Egy fenékberúgás terhe mellett elengedtek nagy nevetések közepette persze, hogy nem vagyok normális. Illetve, hogy a következő napokban nem nagyon mehetek haza, amíg nem leszek meg a munkámmal…
A nyolc ígéretből hét realizálódott. De öt még hátra volt. Egy idős házaspár egy középkorú Hölgy, akinek segítettem becipelni a több zsák burgonyát, amit vett a piacon valamint a szomszédom által szerzett két ember révén PONT megvolt a kellő számú cédula. De az nem mindig elég, mert lehetnek hibásak is. Nem sikerült többet szerezni… Elindultam az Önkormányzatba leadni a gyűjteményem. Meglepve fogadtak, hogy ki vagyok. Elmeséltem, hogy független jelölt és a kellemes beszélgetés alatt kiderült az is, hogy tréfából csinálom az egészet. No nagyon szimpatikus lettem nekik.
Megtörtént az adatfelvétel a jegyzőkönyv kitöltése és az ajánlószelvények ellenőrzése a számítógépes rendszeren 14:40 perckor. Én kint vártam jöttek ki mosolyogva, - mert közben egymásnak elpletykálták, hogy poénból csináltam – eddig minden rendben. Aztán a rossz hír… Az egyik érvénytelen… Pont a szomszédé… Egy nagy „álom” szertefoszlott pillanatok alatt. 15:15 volt. Egy emberként bíztattak, hogy gyerünk megszerezni azt az egyet. De ajánlószelvényem sem volt, hogy a szomszéddal egyet újra kitöltessek. Mondták, hogy kérjek egyet a saját nevemre, hogy elvesztettem. Nagyon hálás vagyok a biztatásért és segítségért nélkülük nem sikerült volna.
Gyalog 10-12 megálló távolságra voltam otthonról. Persze busz nem jött. Hatalmasat rohantam haza. A szomszédnál háromszor leellenőriztük az adatokat, majd futás (rohanás vissza). Közben már abban sem voltam biztos, hogy jó névre töltöttem-e ki és nem valamelyik másik Szentmihályi ajánlószelvénye volt rossz. Ugyanis négyet kaptam a családtól. De szerencsére minden rendben volt így csücskösen, de sikerült a feladatot teljesíteni. Amúgy simán három perccel a határidő előtt értem be az utolsóval :) Majd kérdezték a hogyan továbbot, de én azt gondolom elértem, amit szerettem volna.
De annyian bíztatnak és ott bent is mondták állítsak össze valamilyen programot és próbáljak minél többet kihozni a dologból. Szavazatom biztos lesz, ha más nem a sajátom. Szeretnék egy vagy két százalékot elérni illetve legalább az egyik ellenfelemet megelőzni. Nem vagyok jártas a témában, de ez reális cél lehet. Aztán persze meg kell nyerni a választást nincs mese. Akinek nincsenek elérhetetlennek tűnő álmai, annak az elérhetőek se válnak valóra. Igaz barátom? Ennek a sztorinak biztosan lesz folytatása. Egy-két anekdota innen is van…
Montenegróról még nem is beszéltem sokat. Mielőtt megint elszórnék pár morzsát a nyaralásról, időről – időre eszembe jut egy egyetemi csoporttársam megjegyzése. Barátaimmal nem nagyon jártunk az egyetemi bulikba, mert akkoriban még megvetettük az alkoholt és megvoltunk a bulik nélkül is. Nos azt találta mondani, hogy soha nem megyünk Velük és így mit fogunk majd mesélni az unokáinknak. Nos Ő nem tudom, hogy a bulikon és nagy italozásokon kívül mit fog mesélni, de azt gondolom Nekem lesz történetem számukra. A kérdés inkább az, ezek közül mit mesélnek majd tovább a nagyapjukról :)
Kicsit bajban vagyok a nyaralással, mert annyi minden történt, hogy nehéz szemezgetni. A kifelé út sem volt egyszerű (hazafelé se persze :) ). 14 óra az útvonaltervező szerint. Szerintünk 22 :) Ötödik éve vagyok a navigátor eddig egy tévedésem volt ott is egy rosszul kihelyezett tábla miatt. Volt olyan is hogy felülbíráltam a kocsiban található GPS-t, de nem rám hallgattak, hanem – teszem hozzá, hogy hibásan – a szerkezetre.
Nos most Szerbiában megvolt a második hiba, ami bosszantó, de megint önhibámon kívül, de ez nem vigasztal. Egy útépítkezés miatt nem tudtunk letérni az autópályáról!!! Aztán térkép nem jelölte utakon valahogy rátaláltunk a helyes útra. Nem semmi vidékeken Szerbia „szívében”. No nem emiatt volt ennyivel hosszabb az út. Két megálló Szarajevóban illetve Mostarban. Hogy mi miatt robbant ki az első világháború… Azon a hídon 20 golyóval a lábamban átsétálok. A zuglói rákos patakon nagyobb hidak vannak. A másik a mostari híd… Gyönyörű illetve nagyon magas és vannak, akik leugranak róla a folyóba. Sajnos akkor nem volt ugrás. Mostar előtt viszont volt útépítés magyar módra így két óra alatt jutottunk be a városba. Aztán a tervező
A 22 órás út után nekem már nem volt kedvem vitatkozni, de szerencsére a többieknek igen, így nem fogadtuk el a szállást, amit az interneten foglaltunk. Tény nem az volt, ami a képeken. A végén már én is hajlottam rá, mert az út mellett 5 méterenként álltak az emberek SOBA táblával. A következő hely sem felelt meg, mert drága volt és mindenképp reggelit akartak adni, de mutattuk, hogy tele van a csomagtartó jó reggelt keksszel valamint májkrémmel :) Miután ezt megértették ajánlottak egy nekünk megfelelőt két házzal odébb.
Nem is tudom mennyi lehetett az idő, de késő este volt már. Nagy nehezen felverték nekünk a házigazdát. Reméltünk nem egy kétajtós szekrény lesz. Az első apartman nem felelt meg. Nem is a szobák, mint inkább a gyönyörű kilátás a teraszról egy óriási sövényre. Barátaim számára örök emlék marad szerintem arckifejezésem, ahogy rácsodálkoztam a növényre. Aztán a második már megfelelt, amit mutattak ebben a házban nekünk. Bár megijedtem, amikor mondta, hogy nézzük meg a csodás kilátást. Szerencsére nem egy újabb sövény, hanem a tenger éjszakai látványa fogadott minket.
Megkezdődött az alku. Ő szerbül mondta az árakat mi magyarul és angolul felváltva nem értettük. Majd mondtuk, hogy hívjon már valakit, aki beszél angolul. Ez egyébként is jellemző volt rájuk, hogy a közelben volt egy ember, aki beszélt angolul, de ők inkább maguk igyekeztek szerbül magyarázni. Nos, amíg elment megbeszéltük 350 eurót adunk a szállásért és maximum 400-ig megyünk el. Nos megjött a tolmács és kiderült 560 euró a szállás. Mondtam, hogy az sajnos sok. Mennyire gondoltunk mi kérdezte, de Devecseri Gabi barátom megelőzött és megbeszélésünkkel ellentétben bemondta a 400 eurót :) 450 jött a válasz. Mondtam, hogy nagyon jó hely és nagyon korrekt ár, de nekünk nincs több pénzünk. Belementek így 400 euró lett a vége. Gabi barátomat persze piszkáltuk végig a „jó” alkudozása miatt. Utólag ennél olcsóban is kivehettük volna, ha nem vagyunk fáradtak, de abban a pillanatban azt gondolom a maximumot hoztuk ki. Persze az alku alatt rengeteg – köztük több ide nem illő – magyar beszólás elhangzott részemről is amiken hatalmasakat nevettünk, míg a házigazdák csak mosolyogtak mit sem sejtve. Még csak az utazáson voltunk túl és belegondoltunk, hogy a Java még hátra van. Nem tudtuk a tenyerünket dörzsöljük vagy a fejünket fogjuk…
A következő jelentkezésig minden jót, au revoir
FT
