Jelentkezem!
Összességében azt gondolom nem zártam valami jó időszakot. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem történtek pozitív dolgok, de az is lehet csak a fáradtság miatt érzem ezt. Mindenesetre igyekszem ebből is, abból is szemezgetni pár dolgot a mostani bejegyzésbe.
De elsőként szeretnék reflektálni a kommentre. Nos szeretném leszögezni, hogy az ötletet támogatom, de ez nem ilyen egyszerű. Mint írtam vannak álom kategóriák, amiket nem osztottam meg. Mondjuk az Iron Man nem is tartozott bele, de akárhogy nézem álom kategória. No nehogy azt higgye bárki is, hogy megfutamodok! Sőt! Ha több ember csinálja összefogva, akkor könnyebb. De baromi nehéz… Amikor leírtam a dolgokat nem is néztem, hogy a triatlon versenyszámairól van szó. Mindhárom cél nagy kihívás egyben az egész meg inkább nem is írom. Az állóképesség alap követelmény, de hatalmas szerepe lehet a mentális tényezőknek is. Nem baj, ha van egy háttér ember (csapat) és az eseményt meg kell szervezni. A felkészülést pedig jó időben elkezdeni. Nem szeretném ezt a bejegyzést a témának szentelni, de az látszik, hogy a gondolatomtól rövid idő alatt meddig jutottunk. Folytatás lesz valószínűleg a facebookon nyitok neki egy csoportot. Abban lassan már úgyis profi vagyok:)
Nehéz hetem volt a hétköznapokra értve. Remélem a hétvége nyugalmat tartogat számomra. Egy napom úgy nézett ki, hogy reggel ébredés után lepakoltam egy szekrényemet, majd üresen a szoba közepére húztam. Mögötte, alatta és rajta porszívózás, majd a szekrény letörlése. Munka majd edzés. Este a szekrény visszatolása, majd a polcra valók szelektálása és a megmenekült tárgyak letörlése visszahelyezése. Ma már „csak” munka és edzés volt.
Nos a legnagyobbat viszont a parkolással buktam. Szerda volt a szerencsétlen nap. Az egész reggel kezdődött. Aludhattam volna egy kicsivel tovább, mert orvoshoz mentem, de kiderült aznap hoztak sódert a játszótérre. Persze egy autó volt útban. És még az tartozik az igazsághoz, hogy arra a helyre soha életemben nem álltam eddig (és ezentúl sem fogok). Szóval fel lettem keltve, hogy álljak odébb. Dühöngtem, pedig még nem is tudtam, hogy ezt „olcsón” megúsztam. Aztán délután dolgom volt és parkoltam a közelben. Ezzel nem is lenne probléma csak mire visszaértem már járt ott a „Mikulás”. Egy ideje pedig nem hiszek benne… A hibás Én voltam. Nem tudtam a kerület földrajzi határait és meggyőződésem volt, hogy a matricám jó a parkoló helyre. Csak az már a szomszédos kerület felségterülete volt.
A csomagban volt egy telefonszám az ügyfélszolgálathoz. Gondoltam megkérdem mi a helyzet, mert még soha nem voltam büntetve (ilyenért :-) . Kedvencem a gépi irányító jelentkezett, akivel egy ideig elvoltam. Félelmetesek ezek a találmányok. Ha tehetnék ilyet a telefonszámomhoz, akkor biztos kevesebben hívnának. Üdvözlöm Farkas Tibor vagyok. Ha tényleg engem akart hívni nyomja meg az egyes gombot. Ha nem engem keress, válassza a kettest. Ha még nem tudja, akar-e velem beszélni nyomja meg a csillag vagy kettős kereszt gombok valamelyikét. 1 gomb megnyomva mondjuk az esetek 99%-ban. Tehát tényleg velem akar beszélni. Ha hosszan szeretne beszélni válassza az egyes, ha röviden a kettes gombot. Ha mégsem velem beszélne, nyomja meg a kettős kereszt gombot. Vissza a főmenübe csillag gombbal. Tegyük fel megint 1-es. Munkaügy 1-es gomb, Pénzügy 2-es gomb, Nő ügy 3-as gomb, magányügy 4-es gomb, politikai hirdetést szeretne közölni 5-ös gomb, Ha Ön bármilyen terméket szeretne rám sózni 6-os gomb. Vissza a főmenübe csillag gomb. 1-es,5-ös illetve 6-os gomb nyomása esetén lehetne egy: Ezen a számon előfizető nem kapcsolható…Na de eltértem kicsit a lényegtől, bár szerintem az ötlet nem rossz :)
Ide-oda kapcsolgatok a rendszeren keresztül, míg végre egy nem volt parkolójegyem, ezért kaptam a csomagot gombbal a következő helyre jutottam. Nem tudom pontosan idézni, de a lényeg az volt reklamációnak helye nincs, a büntetést fizessem be. Tehát élő emberrel nem tudtam társalogni… Másnap kicsivel több, mint négy ezer forinttal beálltam a sorba a postán.
De történtek, azért jó dolgok is. Jövőhét szerdán például megkezdődik az őszi idény a játékvezetésben. Egy rangos tornán az Izrael – Románia U17-es mérkőzés dirigálása jutott Nekem. Hajtós mérkőzések szoktak lenni ebben a korosztályban. Nem ígérkezik könnyű meccsnek, de azért vannak a feladatok, hogy megoldjuk őket. Hogy mi volt, arról igyekszem majd beszámolni. Ami még feldobja napjaimat az a hétvége óta uralkodó facebook csoport, illetve esemény létrehozása láz. Amellett, hogy nagyon jól elszórakozunk egymással új ismeretségek is kötődnek…:)
Végezetül jöjjön egy videó, amit a napokban találtam:
http://videa.hu/videok/
A következő jelentkezésig minden jót, au revoir
FT
