Jelentkezem!
Elsőként örülök, hogy a műtét komplikációmentes volt Geri barátomnak. Remélem, hogy sikeres is. Másodszor pedig gratulálok a régóta várt bajnoki címnek, aminek köszönhetően talán még egy évet vállalsz itthon. Azt gondolom, ezt mindenképpen megérdemled pár társaddal együtt, bár az igazsághoz tartozik, hogy általad nyertem betekintést a kulisszák mögé, de szakmailag sohasem ismertük a tréfát, így a dolgok úgy vannak, ahogy mondtad. A magyar sportot meg egyébként is elég jól ismerem…
De mi a helyzet Velem. A legaktuálisabb élmény a játékvezetői edzőtábor volt, ahonnan nem rég értem haza. Majdnem teljes három napot töltöttünk együtt és a programok reggeltől estig tartottak, így eléggé fáradt állapotban vagyok, de nem adom olcsón azt a pizzát :) A fizikai tesztre szombat délután került sor és az időjárás nem fogadott minket a kegyeibe. A nagy meleg ellenére nem éreztem egy pillanatig sem, hogy bármiféle gondom adódhatna. Sikerült is teljesíteni, de ez az alapvető követelmény. Az ősz nem tudni mit hoz, remélem sikerül megismételni a tavaszi formámat, akkor nagy baj nem lehet. Mindenestre a teszt megfutása nem jelenti azt, hogy levezetés jön. Úgy gondolom kemény időszak következik és lehetőségeimhez képest, azon leszek, hogy tökéletes fizikai és mentális állapotban érkezek, majd a mérkőzésekre. Eddig nem volt probléma ezzel a jövőben sem lesz.
Visszatérve Füredre (bárcsak valódi „come back” lenne) valami azt súgta, hogy a veszprémi kaland lesz kiválasztva :) Nos annyit kell tudni, hogy két évvel ezelőtt már voltunk Veszprémben egy jó kis kaszinóban (az első kaszinós élményünk Pestre tehető, de az a hely sajnos már bezárt) és, ha Füreden vagyunk egyik este biztos teszünk arra egy kiruccanást. Nem kell megijedni volt kellemetlen emlék ami miatt, már tudom mennyi pénzzel szabad egy ilyen helyre menni (okos ember más kárán tanul én a sajátomon…) és évi egy ilyen este úgy gondolom belefér.
Az odafele út sem volt semmi. Időrendileg talán egy Hölgy mellett álltunk meg először (NEM nem olyan Hölgy mellett), akitől a nagy Tesco felé kértünk útbaigazítást (persze akart a franc odamenni). Szépen meg is kaptuk a tájékoztatást, majd legnagyobb meglepetésére egy kézcsókkal köszöntem meg segítőkézségét a kocsiablakon keresztül. Majd elértünk a teniszpályára, ahova egy elveszett tárgy miatt kellett visszamenni. Amíg Geri kereste a tárgyat az összes létező ajtót kinyitottuk (4ajtó,csomagtartó,motorháztető) Kicsivel (Gábor barátom). Gabi ötlete volt és hiába tiltakoztam… :) A poén egyébként nem teljesen ült, mert nem igazán tudom milyen oknál fogva, de egy hibajelző kivilágított a műszerfalon. Ezek után persze magyarázhattuk a bizonyítványunkat. A szerencsejáték előtt a helyi „mekiben” is letettem névjegyemet.
A kaszinós este nem úgy indult, ahogy szerettem volna, de aztán a későbbiek kárpótoltak. Utólag jó volt így. Nem azt mondom, hogy óriási szerencsejátékos vagyok,de amit a veszprémi „faszagyerekek” műveltek az botrány. Tudni kell, hogy jobb helyeken, mint ahogy ez is több tál rágcsálni való áll a vendégek rendelkezésére valamint bizonyos italokat is térítésmentesen lehet kérni. A mi játékunk a rulett és egy asztalnál nyolc hely van. Ebből négyet a srácok elfoglaltak és mivel volt két vendég így csak ketten tudtunk leülni. Egy telefonnak köszönhetően én maradtam a nem éppen nevető harmadik. A gyerekekről annyit kell tudni, hogy egy órát játszottak kétszáz forint értékben, ezalatt ettek, ittak, jól érezték magukat én meg várhattam. De mikor rám került sor a szerencse is rám csillogott. A hullámvasúton voltam lent is, de sikerült a legmagasabb ponton kiszállnom. Rövid pályafutásom alatt ritkának számítanak az ilyen pillanatok.
Hazafelé is történhetett volna érdekes dolog, de egy általam felvetett újfent csak agya ment gondolat megvalósításához nem találtunk alanyt, mert ekkor már elég későre járt az idő. Azt gondolom, hogy az ötlet a későbbiekben megvalósul majd csak kérdés, hogy erre mikor kerül sor. Nem rajtam fog múlni…
A következő jelentkezésig minden jót, au revoir
FT
